Élvezni minden pillanatot!
Szeghalmi Fanni neve ma már egyet jelent a fiatalos lendülettel, technikás síeléssel és azzal a fajta kitartással, ami a síkrossz világában nélkülözhetetlen. A 24/25-ös szezonban is bebizonyította, hogy nemcsak a pályán, de a kihívások közepette is megállja a helyét. Most vele beszélgetünk arról, hogyan élte meg az elmúlt hónapokat – a legszebb pillanatoktól a legnagyobb tanulságokig. Dőlj hátra, és nézd meg, hogyan értékeli az évet a legígéretesebb magyar síkrossz-versenyző!
1. Ha egy mondatban kéne összefoglalnod a 24/25-ös szezonodat, mi lenne az?
Hullámvasúton utazás, rengeteg fejlődéssel egy szuper inspiráló közösségben.
2. Volt olyan verseny, ahol úgy érezted, hogy mindent össze tudtál rakni? Mesélj róla!
Április elején az osztrák bajnokságot Reiteralmon rendezték, ami ez egyik kedvencem. Nagyon jól sikerült edzésnapokkal érkeztem a versenyre, ahol egészen a kis döntőig jutottam. A rajtot egész jól elkaptam, pedig a legrosszabb poziból indultam majd kanyarban tudtam előzni, ez az egyik erősségem köszönhetően a sok GS edzésnek. Végül szoros csatában hatodik helyen végeztem, ami ráadásul a legjobb pontomat is hozta a szezonban. Ez volt az a nap, amikor minden klappolt!
3. És olyan, ahol semmi nem jött össze, de most már mosolyogsz rajta?
Ebből kettő is van!
Az első pont a VB-n történt, szóval a szezon legnagyobb eseményén. Az első tréningkörben a rajtszekcióban az egyik élre érkeztem és elhagytam az egyik lécem, majd a következő körben a levegőben kinyílt a légzsákom. Ráadásul egyetlen normális edzőköröm sem volt, ami elég frusztráló volt…
És amikor már azt hittem, ennél rosszabb nem lehet: a kvalifikáció előtti edzésen rosszul landoltam a hosszú ugratót követően, beszúrt a térdem, és ki kellett állnom. Soha nem voltam még ennyire balszerencsés. Nehéz pillanat volt mentálisan és fizikálisan egyaránt, csak egy dolog járt a fejemben: Nem az a fontos, hányszor buksz el, hanem az, hogy eggyel többször állj fel!
A másik sztori Svédországban játszódott. Felrepültem az utolsó versenyemre, de a csomagjaim Bécsben maradtak. Sílécek, bakancs, minden. Úgy volt, hogy másnap visszakapom… de nem találták meg. Örült telefonálgatások, levelek, de végül túl későn landolt a poggyász és edzés nélkül estem be a versenyre – mondhatni, szó szerint. A rengeteg kedves és támogató üzenet és az összefogás amit ismeretlenektől kaptam, hogy megkerüljenek a csomagjaim elképesztő volt, köszönet érte mindenkinek! Bár most nem jött ki, de a sok szeretett viszem magammal!
4. Melyik pálya volt idén a kedvenced, és miért?
Reiteralmi pálya, Ausztriában. A gyenge szezon eleji hóviszonyok miatt csak a januári Világkupára épült fel, viszont így egy nehéz technikás pályán lehetett edzeni.
Szeretem, hogy gyors, nagyok az ugratók, és hogy a rajt után is bőven van hely előzni. Négyen is simán ráférünk egyszerre egy ugratóra anélkül, hogy összetömörülnénk. Mindig jó a hangulat, szóval nagyon szeretem!
5. Miben érzed, hogy a legtöbbet fejlődtél idén?
Sí technikában, állóképességben és fejben is sokat léptem előre. Rengeteget edzettem, még az alpesi magyar bajnokságon is indultam, ahol a saját ifi korosztályban nyertem és felnőttek közt második lettem óriás műlesiklásban, mindezt úgy hogy szinte nem is volt GS rajtom a szezonban. Ez a sok munka érezhető volt a cross versenyeken is: tisztábbak lettek a kanyarjaim, sok előzést ennek köszönhettem.
Fejben még dolgoznom kell: főleg abban, hogy ha nem sikerül valami, ne ragadjak benne, hanem tanuljak belőle és lépjek tovább.
6. Ha visszanézed a szezon eleji célkitűzéseidet, mennyire pipálnád ki őket most?
Három célt fogalmaztam meg:
- FIS versenyen dobogóra állni, ez rögtön a szezon elején sikerült is, két ezüstöt és egy bronz érmet gyűjtöttem Csehországban
- Vb-n top 30as eredmény, ez nem úgy alakult, ahogy elterveztem. De legalább láttam, miben kell még fejlődnöm.
- Pontjavítás, min. 80 pont elérése, ugye SX-ben nulla a legrosszabb pont. Végül 98,8 ponton zárom a szezont, így a célom pipa és mindössze 1,2 pontra kerültem a Világkupa indulástól.
7. Volt idén új trükk vagy taktika, amit kipróbáltál a pályán?
Igen!
Idén próbáltam ki először döntött ugratót – ez olyan, hogy egy kanyarban, miközben fordulsz, egyszer csak eltűnik alólad a talaj. Nem felfelé ugrasz, hanem oldalra.
Triplázás is idén sikerült először, a sárkányhát nevű elemen. A neve onnan jött, hogy olyan hullámos, mint egy sárkány háta. Felfelé és lefelé is hullámos, mikor felfelé menet közben ugratsz el, a lefelé hullámokra vakon érkezel. A pontos és sima landoláshoz jó időzítésre és gyors reakcióra van szükség, hogy a tempót tudd továbbvinni. Idén először ugrottam át egyszerre három hullámot! Elég menő érzés volt.
8. Mi volt a legkeményebb kihívás idén?
Elengedni az ifi-vbt. A felnőtt vb-s rossz landolásom után csak azt éreztem, hogy ki kell álljak és nem tűnt komoly sérülésnek. Az itthoni dokimhoz még elmentem kontrollra, aki viszont egyből MR-re küldött. Frusztráló napok, majd szerencsére a szalagjaim rendben és ‘csak’ gyulladás a diagnózis. Két hét pihenést javasolt, a kockázatok minimalizálását, ami egyez jelentett az ifi VB elengedésével. Nagyon nehéz döntés, hiszen egy éve új törés miatt kényszerültem kihagyni. Két napig bírtam a pihenőt majd úgy gondoltam hogy ismerős pályákon folytattam az edzést és annyit vállalok amit bír a testem. Nem akartam hogy a félelem megállítson. A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félsz. Hanem azt, hogy a félelem ellenére is mész tovább. Szerencsére utólag is jó döntésnek bizonyult.
9. Volt olyan futam, ahol extra nagyot küzdöttél, még ha nem is jött össze a dobogó?
Minden futam ilyen. A síkrossz veszélyes, és ha nem vagy ott fejben vagy fáradt vagy, nem is szabad rajthoz állni.
Mindig arra törekszem, hogy ami bennem van, azt kiadjam a pályán. Sokszor a szerencsén is múlik egy jó sorsolás, vagy egy jó rajthely ha pedig túlvállalom magam az könnyen sérülést jelenthet. Az adrenalin hajt előre.
Szerencsére több lehetőségem is volt a szezon során együtt edzeni vagy éppen egy heatben versenyezni a legjobb női cross versenyzőkkel, ami rendkívül inspiráló és sok tapasztalatot adott.
10. Ha egy dolgot változtathatnál az idei szezonban, mi lenne az?
Azt, hogy hamarabb elengedjem a negatív gondolatokat és embereket. Ne rágódjak a múlt hibáin, inkább azon járjon az agyam, hogyan legyek jobb holnap. Nem az számít, hogy ki mit vár tőlem. Az számít, hogy én hiszek magamban.
11. Most, hogy vége, mivel töltődsz fel? Full pihi vagy már a következő szezont tervezed?
Egy kicsi pihi, de inkább pörgés!
Folytatom az edzéseket a személyi edzőmmel, jön a bicikliszezon, előkerül a wakeboard is. Persze a barátnőimre is szakítok időt végre, mert a szezon alatt alig találkoztunk. És már várom a nyári havas edzéseket is.
12. Mit vársz a 25/26-os szezontól? Van már titkos cél, amit el szeretnél érni?
Minden szezon végén ugyanaz a cél: jobb lenni, mint előtte voltam. És most már pontosan tudom, mi az a következő lépcsőfok, amit meg kell lépnem!
13. Ha üzenhetnél a szezon eleji Fanninak, mit mondanál neki pár jó tanácsként?
A kudarc nem kudarc, hanem esély a fejlődésre. A fejlődés pedig nem egyik napról a másikra jön. Fiatal vagy még, van időd!
14. Legérdekesebb storyd a szezonban?
Uhh.. Talán, mikor Ryan Regez (VB aranyérmes) jött oda hozzám, hogy vao.. ő még sosem hallott magyar SX síelőről és hogy ez milyen cool és drukkol nekem. Brutál abszurd, de egyben szuper inspiráló is volt. Jól jellemzi a síkrossz közösség erejét, imádom ezt a világot!
Fanni szezonja tele volt emelkedőkkel és lejtőkkel – szó szerint és átvitt értelemben is. Ha valamire megtanított minket a története, az az, hogy egy mosollyal, elszántsággal és egy csipetnyi vagánysággal bármit ki lehet síelni az életből.
És hogy kinek köszönhet Fanni ennyi fejlődést?
Nagyon sokat köszönhet a FreeRide Clubnak, az Evolweagencynek fantasztikus csapattársainak is, akik végig támogatták, húzták és motiválták a szezonban.
Mi már nagyon várjuk, mit hoz neki (és nekünk) a következő év! Köszi, Fanni, hogy megosztottad velünk a 24/25-ös sztoridat – és hajrá a 25/26-os szezonban is!
