Az első és legfontosabb, hogy élvezze…
2010-et írtunk, mikor Fanni először lécre állt. Alig volt négy éves. Hatalmas fehér katicamintás overál volt rajta, a szájában pedig a kedvenc cumija.
Azt gondoltam, hogy egy pár alkalmas időtöltés lesz, mint a Kung-fu vagy a Hip-hop, de nem így lett.
Egy ismerősünk ajánlotta a pályát, amit akkor nyitott pár fiatal oktató. Közel volt és a szabadban, tehát teljesen ideálisnak találtam mindannyiunk számára. Amíg a gyerek csúszkál, addig anya elteázgat a környékbeli anyukákkal. Nem vettem bérletet, mert már annyi hasonló félig lejárt kártya volt a táskámban, nem akartam egy újabbat a gyűjteményünkbe. Bevallom, az első gondolatom az volt, ha egy hónapig kihúzzuk, már megérte. Addig sem kell valami bezárt tornaterem előtt ücsörögnöm, a portánál megvásárolt instant kávéval a kezemben.
Friss levegő, lefárasztott gyerek, nyugis éjszakák. Akinek ez nem fordul meg a fejében az hazudik.
2016-ot írunk. Fanni tíz éves. Öt éve versenyszerűen síel, abból idén kezdte a harmadik évet a Freeride club verseny csapatában. Éves szinten hatvan napot tölt havon. Mikor elkezdte ezt a sportot, annyira megszerettem, hogy idővel együtt jártunk az edzésekre. Órákat vettem paralel egy oktatótól, hogy vele tudjak csúszni. Gondoltam motiválja, ha anya is nyomja a pályán. Gyorsan ment a tanulás, valahogy ráéreztem. Imádom, a nagy hegyeket, a lankás völgyeket és a meleg hüttéket gondolom, ezzel nem vagyok egyedül.
Néha hátranéztem és mikor láttam, hogy le van maradva megvártam. Megöleltem és megpuszilgattam a piros orrát. Sosem felejtem el.
Ma már Ő néz hátra és vár meg, ha lemaradok. Úgy síel, olyan szépen, olyan magabiztosan, amit csak egy gyermek sajátíthat el. Ismeri a pálya etikettet és nem okoz gondot neki, sem a felvonók használata, sem a tájékozódás. Gyakorlatilag két éve egyedül pakolja a bőröndjét és rendezi a felszerelését. Távol az otthonától, néha a családjától, egy olyan közösségben, ahol a lehető legjobban érezheti magát. Mikor van alkalmam vele menni, egyszerűen nem találom a szavakat, mennyire büszke vagyok. Büszke arra, hogy önálló, felelősségteljes, boldog sportoló lett az én cumis kislányomból.
Fanni disz-problémás gyermek. Nehezen boldogul a tanulásban, főleg a matematika terén. Figyelemzavara megnehezíti az iskolában töltött mindennapjait. Korán felmértük, hogy az útját, szülői segítség nélkül, nehezen találja majd meg. Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, de a mi célunk semmi más, csak hogy egy boldog, kiegyensúlyozott felnőtt váljon belőle. Ez a sport nagy szerelme, és ha azt elértük, hogy egy jó sportoló, síoktató válik belőle, azt gondolom mindent megtettünk, hogy a jövője biztonságban legyen.
Mellékesen megjegyezném, gördeszka, a wakeboard és a surf ugyan ilyen közel áll a szívéhez.
Ha újból kezdenénk, ezt a sportot választanánk, és ha újból kezdenénk, akkor is a Freeride club lenne a második otthonunk.
Köszönöm Nektek fiúk és köszönök Neked mindent….
-Sz.A.-
